Balatonederics Önkormányzatának Képviselő-testülete 12/2003. (IX. 19.) Rendeletében kitüntetést alapított annak érdekében, hogy az érdemre jogosultak elismerésben, megbecsülésben részesüljenek az önkormányzat, a község lakossága által. A címadományozással az is célja, hogy a település haladásában részt vállalók példamutató tevékenységét megismerjék, és az ösztönzőleg hasson a fiatalok számára hasonló építő munkák és a köz javát szolgáló cselekedetek végrehajtására.
„Díszpolgári cím adományozható azon polgárok és közösségek részére, akik a helyi társadalmi, gazdasági életben a közösség javát szolgáló eredményes tevékenységet végeztek, a művelődési, kulturális, szociális és egészségügyi élet színvonalának emeléséhez jelentős mértékben hozzájárultak, továbbá akik a település fejlesztésében önzetlen munkájukkal részt vállaltak.”
A díszpolgári címmel együtt adományozott oklevél és emlékplakett, valamint a kitűző az elismerés tárgyi bizonyítéka. Ezen túlmenően természetben megállapított jogok is megilletik.
„A díszpolgárt megillető jogosultságok:
A díszpolgári címben részesített személy a lakosság tiszteletét és megbecsülését élvezi, ezért
– mentesül a helyi adófizetési kötelezettség alól,
– az önkormányzat és intézményei által rendezett hivatalos ünnepségekre meghívásban részesül,
– a képviselő-testület és bizottságai ülésén tanácskozási joggal részt vehet,
– a belföldi és külföldi testvértelepülésekkel közösen szervezett rendezvényeken, programokon a delegáció tagjaként képviselheti az önkormányzatot,
– elhalálozásakor ingyenes díszsírhely illeti meg.”
A díszpolgári cím és a kitüntetés adományozására javaslatot tehetnek a helyi képviselő-testület tagjai, az intézmények, civil szervezetek és alapítványok vezetői, illetve az állampolgárok.
A javaslatot az előkészítő bizottság elnöke terjeszti a képviselő-testület elé.
Balatonederics első díszpolgára dr. Marosy Jenő (1928-2014) nyugdíjas háziorvos.
2004-ben, a lakosság köréből beérkezett javaslatok egybehangzóan dr. Marosy Jenő balatonedericsi lakos nyugdíjas háziorvost tartották méltónak a díszpolgári címre. A javaslatot a jelölt szakmai életútja és kimagasló embersége támasztotta alá.
Pakson született 1928. május 17-én. Édesapja ugyanott volt állatorvos 35 éven keresztül. Hatan voltak testvérek. Az iskolát Pakson, majd Pécsett végezte. A háború végét Pakson élte át. 1946-ban érettségizett, majd Budapesten kezdte az orvostudományi egyetemet, melyet 1952-ben summa cum laude végbizonyítvánnyal fejezett be.
Fiatal orvosként a Veszprémi megyei Kórház különböző osztályain dolgozott, majd 1954-ben a Peremarton-i gyártelepen körzeti orvosként működött 1955 júliusáig. Akkor került Balatonedericsre, ahol 1996. április 30-ig – nyugállományba vonulásáig – körzeti orvosként dolgozott.
1953-ban megnősült, felesége dr. Horváth Mária Magdolna szintén orvos volt. Hat gyermeket neveltek fel és segítettek útjukra példamutató családi körülmények között.
Tagja volt a Veszprém megyei Orvosetikai Bizottságának, valamint a Veszprémi Közegészségügyi Tudományos Tanácsnak. A Magyar Általános Orvosok Tudományos Társulatának szervező titkáraként is működött.
1974-ben általános orvostanból szakvizsgát tett, később körzeti főorvosi kinevezésben részesült.
Kitüntetései:
„A Községfejlesztésért” arany fokozat 1965
„Veszprém Megyéért” arany fokozat 1977
„Vöröskeresztes munkáért” ezüst fokozat 1979
„Kiváló véradó” arany fokozat
„Kiváló munkáért” Kitüntető jelvény 1985
Kitűnő szakmai tevékenységért és orvosi szakmai életútjáért országos elismerésben részesült 1996
Kollégái mind szakmai szempontból, mind emberségessége és segítőkészsége miatt elismeréssel szólnak róla. Munkájának szakmai színvonalát elismerik, becsülik.
Szakmai továbbképzéseken való rendszeres részvétellel bővítette ismereteit a betegek szakszerűbb ellátása érdekében. Orvosi működése alatt betegeinek problémáit lelkiismeretesen oldotta meg. Az orvosok azon típusába tartozott, akinek ajtaja a betegek előtt mindig nyitva állt. A betegek elismeréssel és köszönettel tartoznak példamutató emberi magatartása, és szaktudása miatt.
Háziorvosi szolgálati ideje és nyugdíjas évai alatt is mind az önkormányzattal, – a jogelőd tanáccsal -, mind a helyi szervekkel és szakemberekkel kifogástalan kapcsolatot ápolt.
A köz- és a betegek szolgálatában töltött éveinek elismeréseként – az önkormányzat és a lakosság köréből érkezett javaslatok alapján – jogosulttá vált arra, hogy Balatonederics község díszpolgárává avassuk.
Az 1956-os forradalmunk 50. évfordulóján falunk díszpolgári címét dr. Kiss Tamás vehette át.
A kitüntetett a közelmúltban a megtisztelő Tőkés László díjban részesült. E díjat a forradalomban és szabadságharcban jelentős szerepet betöltő személynek kívánták adományozni – mondta el köszöntő beszédében Lengyel Szabolcs, a Tőkés Alapítvány elnöke. Erről az eseményről a Magyar Nemzet Napilap október 11-i száma és ennek nyomán a Dobszó is beszámol.
Kiss Tamás életútjának sarkalatos állomásai: Balatonedericsen született, mindkét szülője pedagógus volt. 1956 október 13-23 között – ahogyan 2002-ben megjelent könyvében írja – Szegeden néhány fiatal egyetemista szabad elhatározásából létrejött a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ), amelynek egyik szervezője és vezetője volt. Kezdetben ifjúsági érdekvédelmi szervezetnek indult a csoportosulás, majd hamarosan politikai követeléseket is programba vettek a szervezők Ezek a követelések megjelentek az ország többi egyetemén is október 22-én. A Szegedről kiinduló pontok magukba foglalták a nemzet függetlenségének, a nemzeti jelképek visszaállításának, a demokratikus választási rendszer bevezetésének, az elmúlt időszak bűnösei felelősségre vonásának és Nagy Imre vezetésbe való beválasztásának követelését, amelyek 23-án a forradalom követeléseivé váltak.
A forradalom után megtörtént a megtorlás: 1957. április 29-én letartóztatták, nyolcévi börtönbüntetésre ítélték, amit később 5 évre csökkentettek. Végül amnesztiával szabadult, több mint 3 évet töltött ténylegesen börtönben. Szabadulása után csak fizikai munkát vállalhatott, majd 1970-ben engedélyezték számára az egyetemi tanulmányok folytatását.
Levelező tagozaton, az ELTE-n jogászként doktorált 1975-ben. Vállalati jogászként dolgozott Balassagyarmaton. 1990-94 között ugyanitt alpolgármester volt. 1996-99 között a miniszterelnöki kabinetirodán kormány főtanácsadó. Ekkor Mádl Ferenc köztársasági elnök Nagy Imre érdemrendet adományozott neki. Nyarait ma is balatonedericsi szülői házában tölti.
A mostani Tőkés László díj átadásakor Balás-Piri László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság alelnöke méltatásában megemlítette, hogy a budapesti Kossuth téren a Forradalom Lángja emlékmű létrehozásának megszervezése is Kiss Tamás nevéhez fűződik.
Az ünnepi esemény befejezéseként a kitüntetett dr. Kiss Tamás a neki ítélt Tőkés–díjat, amelynek összege félmillió forint, átadta az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság vezetőjének, Józsa Csabának, a sepsiszentgyörgyi Vargha Mihály szobrászművész által tervezett ’56-os emlékmű avatásának támogatására.
Varga János díszpolgári címet kapott 2007. március 15-én.
MOTTÓ:
„Ma is tanítanék, mert a tudomány nem változik, csak fejlődik. A világ változhat, de a természet törvényei időtállóak.”
Varga János (1926 – 2019.) 1926. október 20-án született Balatonedericsen. 1932-1936 között itt végezte el az elemi iskola öt osztályát. Ezután 1936. és 1940. között a Polgári Fiúiskola tanulója volt Tapolcán, majd 1941-ben ösztöndíjasként került a Muraközben lévő Csáktornyai Tanítóképzőbe. Itt végezte tanulmányait 1944. november végéig, amikor a szerb és horvát csapatok offenzívája miatt menekülnie kellett Csáktornyáról. Nehéz körülmények között ért vissza Balatonedericsre.
Itt már folyt a 17-19 éves korú leventék elszállításának szervezése. Őt is kötelezték, hogy 52 edericsi társával együtt Németországba menjen katonai kiképzésre. Tíz nap alatt értek a Balti-tengerhez, ahol egy támaszponton gyalogos kiképzést kaptak A szovjetek előrenyomulása miatt visszavonulásra kaptak parancsot. 1945. április végén az angol hadsereg fogságába kerültek. Hadifogolytáborba vitték őket, ahonnan 1946. május 20-án jutottak haza.
1946. szeptemberében a Pápai Állami Tanítóképzőben folytatta tanulmányait. Itt szerzett tanítói diplomát 1948. június 8-án. 1949. és 1953. között másoddiplomás képzés keretében munka mellett tanult Budapesten, majd Pécsett matematika-fizika szakon. 1953-ban kapta meg általános iskolai tanári diplomáját a Pécsi Pedagógiai Főiskolán.
1948-1950 között a Zala megyei Bocskán tanított, innen a szintén Zala megyei Petőhenyére került, ahol 2 évig dolgozott. 1952. szeptember 1-én pályázat útján került haza Balatonedericsre, ahol 1955-ben kapott megbízást az iskolaigazgatói teendők ellátására.
1951-ben megnősült. Felesége néhai Szabó Mária szintén falunk szülöttje és ő is tanárként dolgozott iskolánkban. Házasságukból egy fiuk született, neki is tanári végzettsége van. 1952-ben, amikor munkába állt Edericsen, az oktatás feltételei nagyon szerények voltak, 170 tanuló oktatására mindössze 4 tanterem állt rendelkezésre, ebből 2 ún. szükségtanterem volt. A tanítás délelőtt és délután váltakozó rendben folyt. A szülők, a nevelőtestület és a helyi vezetés összefogásával sikerült megoldani a templom melletti iskola korszerűsítését 1958-1960 között, majd a Svastics féle iskola tulajdonjogának megszerzése után 1960. és 1966. között megtörtént annak átépítése is. Hálásan emlékezik az akkori szülői munkaközösségre, akik nagy anyagi, fizikai és erkölcsi támogatással segítettek ezeknek a munkálatoknak az elvégzésében.
A 60-s években került sor az óvoda létrehozására is, amely nagy segítséget jelentett a dolgozó szülőknek.
Az 1970-es években következett az iskolák körzetesítése. Először a nemesvitai iskola egyesült a balatonedericsivel, amely a körültekintő pedagógiai munka eredményeként sikeres volt. Ezt követte az évtized végén a lesencetomaji, lesenceistvándi és a balatonedericsi iskola közös igazgatás alá vonása, azonban mindhárom iskola önállóan működött tovább. Az igazgatói irányítás továbbra is Varga János kezében maradt. A közös vezetés lehetővé tette a tanulmányi színvonal további javítását.
Az iskola szakmai felügyeletét ellátó szervek is pozitívan értékelték elért eredményeit. (A Művelődésügyi Minisztérium saját költségén lakást vásárolt a balatonedericsi iskola nevelői részére lakáshelyzetük javítása érdekében.) A tárgyi segítségen túl több pedagógiai, szakmai kitüntetést kapott. Mint igazgató a személyi, tárgyi és tanulmányi színvonal fejlesztésért részesült több ízben elismerésben:
Az Oktatásügyi minisztérium:
1970-ben Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója
1978-ban Kiváló Munkáért
1987-ben Gyermekekért Érdemérem, valamint a Pedagógiai Szolgálati Emlékérem kitüntetésekben részesítette.
A kötelező nyugdíjkorhatárt meghaladva, 1987. október 31-én, 61 éves korában vonult nyugdíjba.
Megelégedéssel tölti el, hogy az őt követő igazgatók, és a nevelőtestület tovább folytatta a megkezdett munkát; magas szinten végzik a tanulók oktatását és felkészítését a továbbtanulásra. Örömteli esemény volt számára, hogy az iskolát az önkormányzat átépítette az elmúlt években még korszerűbbre és szebbre.
Varga János, a község díszpolgára, a balatonedericsi általános iskola volt igazgatója 2019. februárban visszaadta nemes lelkélt a Teremtőnek.
2019. február 23-án, szombaton a balatonedericsi temetőben kísérhették utolsó útjára a gyászolók.
Emlékét kegyelettel megőrizzük!
