Balatonederics története

Edelich a zalai vár földjei közé tartozott, melyet II. Endre király Miksa mesternek adományozott. Már a középkorban parókiális egyháza volt. Római katolikus temploma a XIV. század közepén olyan magaslatra épült, amelynek a helyén magányos római épület állt valamikor. Edericsen a római kor maradványai találhatók. A kockakövekből rakott római útjának nyomai azonban ma már nem nagyon láthatók. Az 1262. beli iratok megemlítik az Edelich-ről Villa Tumoyba vezető utat melyet ma is használnak. A községnév Edelich alaptagja már 1262-ben felbukkan – személynévként – az Anjou-kori okmánytárban.

Az Árpád korban nagyon kedvelt volt, hogy valamely település alapítójának, első birtokosának, vagy nevezetes lakosának személyneve jelölte magát a települést is. Az alapul szolgáló személynév minden bizonnyal szláv eredetű (Tegyük hozzá, hogy a hivatalos történetírás szerint. Mert amiről nem tudják honnan származik arra ráfogják, hogy szláv…-a szerk.).

1470-ben Hederych, 1563-66-ban már Ederics. Ekkor hat háza volt és 550 akcse adót fizetett. Az 1536. évi összeírás Szentiványi János kúriáját említi, melynek helyét nem tudták meghatározni. 1572-ben a törökök felégették, és puszta község lett.

A következő évek összeírása szerint fokozatosan benépesedik. 1598-ban már 14 adózó házat említenek. 1632-ben hétezer akcse adóval szerepelt a török nyilvántartásban. Később 1638-ban ismét puszta község lett, de 1647-48-ban már megint telekadót fizet. 1696-ban 17 jobbágycsalád lakta. Ezután hosszú ideig nem említik a feljegyzések.

Szénkéneg adagoló
Ederics a korabeli katonai térképen

1780-ban készült I. katonai felvétel szerint a község egy utcás, észak felé, és a mai Petőfi Sándor utcára merőleges telekosztásig terjedt. A templomot a jelenlegi helyén tünteti fel a térkép. A szőlőhegynek a faluhoz közeli részén mutat néhány kisebb építményt. A falu lakossága szőlőtermesztéssel és halászattal foglalkozott. Az 1870-es években azonban a filoxera Becehegyen és Edericsen a szőlő nagy részét teljesen kipusztította.

Néhány előkerült Kossuth bankó bizonyítja, hogy községünk fölött sem vonult el nyomtalanul az 1848-49-es szabadságharc. A község határában található a Fekete kastély, amelyet Nedeczky Jenő tervezett. Ő is 1848-as párti volt, és ezért bujdosnia kellett. Csak a kiegyezés után térhetett haza. Nemesvitán az akkori iskolamester szintén 48-as katona volt, és ő is bujdosásra kényszerült. Olaszországban is járt, és Kossuth Lajost is elkísérte Torinóba a száműzetésbe. Hazatérése után a szomszéd községben újból iskolamesteri állást kapott.

Balatonederics születési anyakönyvét 1896-tól vezetik. A nemesvitai jegyzőséget 1903-ban Edericsre helyezték át. 1904-ben a község neve Balaton Ederics, később Balatonederics. Vasútja 1903-tól, villanya 1937-től van a községnek. 1939-ben 254 házat számoltak. A háború előtt a községnek szénkéneg gyártelepe volt, amely 1927-ben létesült. 1935-ben a gyár bezárt, de 1936-38-ig újra üzemelt. A részvénytársaság akkor leszerelte az üzemet. Az egykori gyárban a filoxera és a földi rovarok elleni védekező vegyszert állítottak elő, egészségtelen és robbanásveszélyes munkahelyeken. Szemtanúk allítják, hogy a gyár felett repülő verebek a felszálló gázok hatására leestek és elpusztultak. Amikor déli szél fújt, az egész községet fojtó kénszag árasztotta el, ami miatt a lakosok többször tiltakoztak. A gyár végül végleg bezárt, romjai ma is fellehetők.

A II. világháború előtt 3 birtokos uralta a határ java részét.
– Töreky Aladár nyugalmazott főszolgabírónak 200 holdja volt.
– Svastics Gyula földbirtokos 300 holdon gazdálkodott. (az ő egykori kastélyában működik az általános iskola)
– Vajda Lajos 200 hold felett rendelkezett.
A lakosság túlnyomó része nincstelen szegény, vagy törpebirtokos volt.

A község német megszállása 1945. március 27-én ért véget. A szovjet csapatok Szigliget felől támadtak. A németek visszavonulásakor – március 23-án – 40 házat pusztított el a tűzvész. A lakosság a szőlőhegyi pincékben, bunkerekben és az erdőben talált menedéket. 1945-ben a Fekete Kastélyban székelt a Japán nagykövetség.

TSZ. iroda Nemesvita-Törekpusztán
TSZ. iroda Nemesvita-Törekpusztán

1949. augusztus 20-án alakult meg a Szabadság termelőszövetkezet 17 taggal. 1953-ban sokan kiléptek, de a nagyüzem nem hullott szét. A rendszerváltásig működött, jórészt változatlan formában Törekpusztán, a környék egyik legnagyobb termelőszövetkezetévé kinőve magát.

Az 1970-es években a község nagy fejlődésen ment keresztül. 80 telket parcelláztak, és 120 családi ház épült. Rendőri lakást és irodát építettek a körzeti megbízottnak. Ekkor Balatonederics már a környék központja. Itt székel a Körzeti Közös Tanács, közigazgatásilag ide van rendelve Nemesvita, Lesencefalu, Lesencetomaj, Lesenceistvánd. Villák, nyaralók, üdülők épülnek ezekben az évtizedekben, az idegenforgalom évről évre növekszik.

A fejlődés következő állomása a 80-as évek vége. Ekkor már a község valamennyi belterületi útja aszfaltozott, és önerőből néhány külterületi utat is megcsináltatnak a telektulajdonosok. A 90-es évek elején került megvalósításra a telefonhálózat teljes kiépítése. Közben új telkeket is parcelláztak a Bakosdomb nevezetű dűlőben. Azóta itt sok új ház épült. Ezután a csatorna kiépítése következett (1998-ban adták át a teljes hálózatot), majd 1999. nyár elejére a vezetékes gáz is elkészült. E munkák befejeztével került sor a belterületi utak 100 %-os aszfaltozására, és az építkezések folyamán tönkretett utakat is újraaszfaltozták, aminek köszönhetően a környék egyik legjobb úthálózatával büszkélkedhet Ederics. A parkosítás 2000 tavaszán folytatódott.

2000-2002 között 8 tantermesre bővült, korszerűsödött az iskola. 2003-ban új főépület épült a strandon. 2005-re a mederkotrással együtt a lídós strandkorszerűsítés is elkészült. 2005-ben a sportpályát fejlesztették.

A községben általános iskola, óvoda, orvosi és fogászati rendelő, önkormányzati hivatal, művelődési ház, könyvtár, posta, strand, futballpálya, és benzinkút működik.

Magyar falu program

Közadattár

Legfrissebbek

Következő események

március 2024
április 2024
Nem találtunk eseményt!
Tovább