DEÁK FERENC (1803. október 17. Söjtör – 1876. január 29. Budapest)
Egyesek tudni vélik, hogy az edericsi iskola udvarán ma is áll az a fa, amelynek árnyékában egykor Deák Ferenc is üldögélt.
Katona Tamás történésztől hallottam – Ráday Mihállyal közösen készített televíziós műsorában – azt a történetet, amely szerint Deák edericsi tartózkodása idején unokahúgának gyermekei közelébe egy elszabadult bika került. Ő azonban nem veszítette el a lélekjelenlétét, és kezét hátratéve, farkasszemet nézett a hatalmas állattal, az pedig egy idő után megfordult és eltávozott a helyszínről. Történelmi tény, hogy a nagy államférfi több alkalommal tett látogatást itteni rokonságánál és ismerőseinél, amit helytörténeti kutatásaim során talált adatok is alátámasztanak. A kétszáz éves születési évforduló kapcsán szeretném megosztani olvasóimmal, amit a haza bölcse itteni tartózkodásáról eddig megtudtam.
Történelmi szerepét iskolai tanulmányaiból mindenki ismerheti. Deák azonban nem csak politikusként, hanem emberi nagyságát tekintve is követendő példa lehet mindenki számára: élete során egyetlen kitüntetést nem fogadott el, miniszteri tárcát is csak 1848-ban a Batthyány-kormányban vállalt. Az 1867-es kiegyezés után – az ország legtekintélyesebb politikusaként – sem vállalt el semmi pozíciót, nehogy neve bármilyen módon is korrupcióhoz kapcsolódjon. (Amikor napjainkban némely politikusok Deák Ferenchez hasonlítgatják magukat, gondolnak-e erre? Pedig az ő politikai tőkéje jelentős részben ebből táplálkozott.) Vele született egyéni adottságai mellett bizonyára családi neveltetése is nagy részben hozzájárult jellemének alakulásához. Mivel itteni tartózkodásai is elsősorban rokoni kapcsolataihoz kötődnek, ismerkedjünk meg röviden családja történetével!
A Deák család a jelenlegi ismeretek szerint a mai Szlovéniához tartozó Zsitkócról származik, és 1665-ben kapták a nemesi oklevelüket. A nemesi rangot kapott két testvér (Mihály és Péter) jómódú lehetett, mivel tekintélyes summát, 300 ezüst tallért kölcsönöztek Nádasdy Ferenc országbírónak, akinek szolgálatában álltak. Mihálynak egy fia volt, akinek nem volt leszármazottja, így a család első ismert felmenője Péter. A család férfitagjai többször viseltek különböző vármegyei tisztségeket, a vagyoni gyarapodást azonban egy házasság hozta: Ferenc nagyapja Gábor, feleségül vette a megye leggazdagabb családjához tartozó Hertelendy Gábor egyetlen lányát Annát, akinek hozománya révén a család anyagilag jelentősen gyarapodott. A házasságból két fiú született, de a második gyermek születése után az asszony rövidesen elhagyta férjét. Vagyonával rosszul gazdálkodott, nagy adóssággal terhelte meg, így fiai örökségét is veszélybe sodorta. A hozomány végül pereskedés után jutott a birtokukba, miután sikerült anyjukkal megegyezni. Az anyjuk személyiségéből adódó családi problémák mély nyomot hagyhattak a két fiúban. Bizonyára ennek tudható be, hogy Ferenc apja – miután felesége a szülés következtében meghalt – nem kívánta a fiát látni, akit előbb nagybátyja, majd Klára nővére (Oszterhueber Józsefné) nevelt. Talán ezeknek az élményeknek a hatása miatt maradt agglegény a haza bölcse, de a családi élet iránt mindig vonzódott. Ezt a vonzalmát elsősorban nővérének, Jozefának gyermekei és unokái iránti atyai gondoskodásban élte ki. Habár hat testvére született, Ferenccel együtt csak négyen érték meg a felnőttkort. Antal bátyja hozzá hasonlóan agglegény maradt, Klára nővérének pedig nem született gyermeke.
Jozefa (nemeskéri Kiss Józsefné) Emma nevű lánya férjhez ment Nedeczky Károly Lajos balatonedericsi földbirtokoshoz, aki ekkor a szántói járás szolgabírája volt. Nedeczky 41 éves korában váratlanul meghalt, öt gyermeket hagyva hátra. Deák szinte apaként vette kézbe az árvák útjának egyengetését. Így például 1844-ben az egyik fiú mellé fogadott növendék pap, Lukács Ferenc kérését támogatta a veszprémi püspöknél. Lukács látása megromlott, és kérelme arra irányult, hogy egy-két évet kihagyhasson a tanulmányaiban, mialatt szemét pihentetni fogja. Deák, amikor csak alkalma volt sietett Edericsre, hogy „apai” teendőinek eleget tehessen. Egyik kedvence Ida volt, akinek levélben és személyesen is rendszeresen adott tanácsot; így például Szabadhegyi Sándorral kötendő házassága előtt is.
Egészen más jellegű segítséget kellett nyújtania a két fiúnak, Istvánnak és Jenőnek. István még 17 éves sem volt, amikor önként beállt nemzetőrnek a Zala megyei seregbe. Később honvéd lett, végigharcolta a szabadságharcot és századosi rendfokozatig vitte. A szabadságharc leverése után lefokozták, és közlegényként sorozták be az 1. cs. k. huszárezredbe, ahol egy év kilenc hónapot húzott le. 1851 nyarán tért vissza anyjához Edericsre. Élete továbbra is mozgalmas maradt: megnősült, de házassága nem volt hosszú életű. Anyagilag olyan rossz helyzetbe került, hogy birtoka is ráment. Folytatta a politizálást is. Szigetváron részt vett egy fáklyás tüntetésen, majd egy rendszer elleni szervezkedésben is, ami miatt 1864-ben börtönbe került. Először halálra ítélték, de a büntetést Deákra való tekintettel húsz évi várfogságra változtatták. „…egészen új oldaláról ismerhetjük meg Deákot a Nedeczky-per idején és után magánál őrzött elszámolásokból és iratokból, amelyek elárulják, hogy ezernyi országos dolga mellett nyakába vette a rabságot szenvedő István kusza anyagi ügyeinek intézését, s a gyermekeiről való gondoskodást. Gazdai pontosság, aprólékos lelkiismeretesség sugárzik abból a figyelmességből, ahogy …fillérekig pedáns elszámolást vezetett unokaöccsének pénzügyeiről.” írja Nyárády Gábor a Magyarország című hetilap 1987/52es számában. (Deák és az edericsi Nedeczkyek kapcsolatára vonatkozó rész az itt megjelent Pater familias című cikk alapján készült.) Nem csak intézte azonban István ügyeit, hanem gyakran pénzkölcsönökkel is segítette. 1866-ban, a kiegyezés előtti évben Nedeczky István büntetését internálásra enyhítették, 1869-ben pedig már országgyűlési képviselő lett Temes vármegyében. Valószínűleg ebben is lehetett némi része Deáknak.
Az 1864-es per során Jenőt is letartóztatták. Erről ezt írja Nyárády: „Az összeesküvés szálait keresve, március 18-án letartóztatták Edericsen a legkisebb testvért, Nedeczky Jenőt is. Neki is volt már priusza. 1860-ban történt, hogy pesti diákként egy álarcosbálon néhány társával – Albrecht főherceg, főkormányzó jelenlétében – kikergette a teremből a német zenekart, mert a Gotterhaltét (az osztrák himnusz T.A.) kezdte rá, azután az egész báli közönség elénekelte a Himnuszt; ráadásul Nedeczky gyújtó hangú beszédet is tartott a zsarnokság ellen…”
Ugyancsak ő idézi a Protestáns Szemle 1892. évfolyamának első füzetéből: Edericsről Bertalan Lajos főszolgabíró jelentette a katonai törvényszéknek, hogy „mai reggel 6-7 óra között edericsi birtokán elfogattam, térhelyiségei szoros kikutatása alkalmával forradalmi tárgyakat nála feltalálnom sikerült, ennélfogva … nevezett forradalmárt a fent tisztelt Ttes. cs. kir. katonai Törvényszékhez ezennel által kísértetem”. A bizonyítékok végül elégtelennek bizonyultak, így Jenőt júliusban szabadon engedték. Az úgynevezett „Fekete kastélyt” egyébként valószínűleg Jenő építtette 1880-81 körül, legalábbis első ismert említése az ő házasságkötéséhez kapcsolódik. István bátyjának Emma nevű lányával 1881. február 26-án kötött házasságakor ezt tüntetik fel lakhelyéül az anyakönyvben.
Deák tehát a rokonság révén viszonylag sokat tartózkodott Edericsen, azonban nem csak emiatt járt a környéken. A korabeli megyei nemesi családok szinte mindegyike valamilyen rokoni kapcsolatban állt egymással, de baráti és hivatalbéli kapcsolatok is színesítik a képet. A fiatal Deák 1824 és 1831 között tiszteletbeli tiszti alügyész volt, ami fizetéssel nem, viszont annál több munkával járt. (Jellemző rá, hogy ennek ellenére teljes odaadással végezte a rá bízott feladatokat.) Ez alatt az idő alatt végig hivatali elöljárója volt az a Töreky Ferenc (a Töreky kastélyt építő 1. Aladár apja), aki Vitán a tagosítást, valamint a Vita-Ederics közti határpert is lefolytatta. 1815-ben szerzett jogi diplomát, amit a május 18-i közgyűlésen hirdettek ki, majd novemberben tiszteletbeli alügyész lett. 1819-től (immár választott, fizetéssel járó) második, 1828-tól pedig első tiszti alügyész, amit 1831-ig látott el. Több peres ügyben is munkakapcsolatban voltak ez alatt az idő alatt. A kapcsolat a magánéletben is jó volt, hiszen Töreky Ferenc 1842-ben született Kálmán nevű fiának keresztszülei Deák és unokahúga, Kiss Emma voltak.
Természetesen a közvetlen rokonság is néha őt kérte fel, így például Nedeczky Idának és Jenőnek is keresztapja volt. Deák járt el egy adásvétel kapcsán is 1843-ban, amikor három vitai lakos: Tóth János, Szabó Sándor és Páhy József Nedeczky Lajos özvegyének adtak el földet.
Természetesen az itt szereplő adatok nem tükrözik Deák itteni ténykedésének egészét, ebből is látszik azonban, hogy viszonylag sok szállal kötődik mindkét községhez.
Lejegyezte: Töreky András
Utóirat: 2017. szeptember 29-én Deák Ferencet ábrázoló domborművet avattak Balatonedericsen, s közterületet is elneveztek a történelmünkben a haza bölcseként számon tartott államférfiról. Az alkotás a Dr. Nagy Endre Általános Iskola épületének homlokzatán lett elhelyezve, a tájház előtti tér kapta a Deák Ferenc nevet. Az avató és névadó rendezvényt a hagyományos Szent Mihálynapi ünnepség keretében tartották meg.
