Közművelődési asszisztens bemutatkozása

Kedves Balatonedericsi Lakosok!

Orbán-Szabó Szabina vagyok. December 1-jétől velem találkozhatnak a Művelődési Házban illetve a könyvtárban. Közművelődési asszisztensként látom majd el feladataimat. Igyekszem megtenni a tőlem telhető legtöbbet, annak érdekében, hogy a rám bízott feladatok, tennivalók (könyvtári szolgáltatások biztosítása, a község közművelődési feladatainak ellátása, önkormányzati rendezvények szervezése) az Önök örömére és elégedettségére szolgáljanak. Bízom benne, hogy mihamarabb túl leszünk a koronavírus járványon és újra felpezsdülhet a közösségi élet községünkben.

1991-ben születtem Budapesten. Gyerekkorom nagy részét Fóton töltöttem, de laktunk Vácrátóton és Dunakeszin is. Fóton nagyszüleimmel, dédnagymamámmal, édesanyámmal és öcsémmel éltünk egy háztartásban. Szerencsésnek érzem magam, hogy egy többgenerációs családban nőhettem fel. Ennek köszönhetően megtanultam, milyen fontos az alkalmazkodóképesség, a türelem, elfogadás és az egymás iránti tisztelet. Nekik köszönhetően rengeteget hallottam a régi, nehéz időkről, a háborúról, a tankokról. Arról, hogy hogyan éltek. Hogy dédnagymamám hogyan várta haza férjét évekig, aki hadifogságban volt Szibériában. Nagypapám mesélt a háborúról, ‘56-ról, a Sztálin-szobor ledöntéséről, aztán a rendszerváltásról. Nagymamám a porcelánarcú babájáról és népviseletes ruhájáról. Hogy milyen jó volt, amikor mezítláb rohangált az utcán a sárban… Fantasztikus gyerekkori élményeim vannak, amiket nekik is köszönhetek. Ezek és az ő személyes élményeik, tapasztalataik igazán nagy hatással voltak rám és személyiségem alakulására. Mint a legtöbb család életében, a miénkben is voltak nehéz időszakok. Anyukám szeretete, kitartása és hite, ahogyan felnevelt minket sokat adott nekem. Stabil értékrendet kaptam a családomtól.

Az általános iskolát és gimnáziumot is Dunakeszin végeztem. Érettségi után tanítóképzőbe jelentkeztem, de az élet (szerencsére) közbeszólt. Megismerkedtem Gergővel és elköltöztünk külföldre. Több helyen is éltünk, szerencsét próbáltunk. Ennek köszönhetően még erősebben kerített hatalmába a hazaszeretetem és magyarságtudatom. Rájöttünk, hogy nekünk magyar emberként, Magyarországon van a legjobb helyünk.

Miután megismerkedtünk 2010-ben, rövidesen megismerhettem szüleit Katit és Pistit is. Szeretetük, nyitottságuk, az élethez való hozzáállásuk az első pillanatban magával ragadott. Már akkor éreztem, hogy nagyon jó helyen vagyok. Amikor először jártam Balatonedericsen és nekik köszönhetően találkoztam sok kedves helyi emberrel, azokat az értékeket láttam viszont, amiket én kaptam. Olyan volt ez nekem, mintha hazaértem volna. Tudtam, ha egyszer gyerekeink lesznek szeretném, ha ebben a környezetben nőhetnének fel. Az állás, amit december elsejétől fogok betölteni olyan nekem, mintha azt a lángot vihetném tovább, amit Kati és Pisti hagyott ránk. Amit képviseltek a községben, közösségben, iskolában. Két csodás gyermekünk született 2014-ben és 2017-ben. Hosszútávú terveink között szerepelt, hogy Edericsen fogunk élni családunkkal. Végül 2017-ben költöztünk ide Budapestről Katával és Koppánnyal.

Mindig is nagyon szerettem és nagyra értékeltem a magyar hagyományokat, kultúrát. Nagyon szeretek különböző folyamatokat megtervezni/megszervezni, így hát elvégeztem a kulturális rendezvényszervező OKJ tanfolyamot. Pár hete, amikor Balatonedericsen hasonló munkakörbe hirdettek pályázatot, boldogan és bizakodva jelentkeztem. Nagy örömömre szolgál, hogy a pályázók közül én kaptam meg a lehetőséget, hogy a helyi közöséggel, Önökkel és az Önkormányzattal együttműködve tegyünk közösségünkért.

Igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy elégedettek legyen munkámmal!

Szeretettel: Dr. Orbán-Szabó Szabina